Rengeteg élelem kárba vész világszerte: többek között a helytelen betakarítás, tárolás és szállítás, a szigorú eladási határidők, a szupermarketek kereskedési gyakorlata (csak tökéletes élelmiszert hajlandók átvenni, és az akciókkal sokszor túlvásárlásra ösztönöznek), a piacok élelmiszer-hulladéka, az élelmiszeripar helytelen feldolgozási módszerei, éttermek, büfék, közétkeztetés ételhulladéka, és a vásárlók pazarlása miatt.
A világon évente megtermelt 4 milliárd tonna élelmiszer mintegy harmada, 1,3 milliárd tonna végzi a kukában! Mégis naponta 25 000 ember hal éhen a világon, miközben a kidobott 1,3 milliárd tonna harmada elég lenne a világszerte éhező csaknem 850 millió ember ellátására. Sokkoló adatok, nemde?
Magyarország is nagy pazarló - évente 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladékot termelünk, a kidobott étel 42%-a pedig a háztartásokból kerül ki - ez fejenként, nagyjából évi 68 kg. Tulajdonképpen minden magyar háztartás a megvásárolt élelem 10-11%-át kidobja.
Magyarországon emellett tízezrek éheznek, a lakosság negyede, 2,5 millió ember pedig minőségi éhezőnek számít – ők ritkán, vagy egyáltalán nem jutnak megfelelő minőségű és tápértékű élelmiszerhez.
gaz ugyan, hogy a szemétbe dobott étel az egyéb kommunális szeméthez képest könnyen lebomlik, ám eközben rengeteg üvegházhatású gáz (főként metán) keletkezik. A megtermelt, de meg nem evett élelemből évente 3,3 milliárd tonna szén-dioxid kerül a levegőbe – vagyis ekkora a meg nem evett ételek szénlábnyoma, ennyivel járul hozzá a klímaváltozáshoz. Megközelítőleg 38%-kal csökkenne a felmelegedés, ha felére csökkenne csak Európában az ételhulladék!
A kidobott étel nemcsak a hulladékkezelés során, hanem már az előállításával is óriási mértékben terheli a Földet: értékes édesvizet, több ezer hordónyi olajat, nagy mennyiségű energiát és vegyszert használnak fel hozzá, és feleslegesen alakítanak ki újabb és újabb termőterületeket, tovább veszélyeztetve ezzel az éghajlatot és a biológiai sokféleséget.
Csak vízből 550 milliárd köbmétert használnak fel évente és 1,4 milliárd hektár termőföldet (a megművelhető területek harmadát) a mezőgazdaságban olyan termények előállítására, amelyeket azután soha nem fogyasztanak el.
A legnagyobb szénlábnyomú élelmiszerből, a húsból a nagy jövedelmű régiókban (köztük Amerikában és Európában), valamint Latin-Amerikában dobják ki a legtöbbet, Ázsiában inkább a zöldségek és gabonafélék kerülnek a kukába.
Kíváncsi vagy, vajon milyen módszerrel tudták 2 év alatt a britek 270 000 tonnával csökkenteni 8 millió tonnás ételhulladék-mennyiségüket? A válasz meglepően egyszerű – egy kis odafigyeléssel könnyedén betartható kukadiétával, melynek legfontosabb pontjai:
